-tértágító-

• Blog oldal
• Archívum
• 

#624

Van egy új blogom: http://mendaxious.blogspot.com/

#623

Több, mint 666 bejegyzésem volt, ez biztos. Most 530 körül van. Volt egy kis bibi a szerverrel. Remek. Az augusztusi helyzetig van meg...

lámpa

Nem takargatnak. Dísznek tartanak. A giccses görög vázák mellett én ékesítem a szobát. Csúnya egy szoba, az ám! De Én egy kicsit feldobom, talán. A sarokban állok, velem majdnem szemben az ablak. Az aranyozott karnison zöld, bársonyfüggöny sötétíti a szobát, éjjel-nappal. A szoba közepén hatalmas francia ágy, vörösre festett, kovácsoltvas lábakkal és kerettel...néha úgy elfeküdnék benne! Vagyis, igen, azt hiszem így hívják, a vízszintes testhelyzetet. Egyszer úgy kipróbálnám! Van még két ormótlan polcos szekrény fenyőfából, szintén pirosra festve. A legalsó polctól a legfelsőig televan zsúfolva mindenféle szeméttel. Yoghurtos pohár gyüjtemény, kindercsoki, használt budipapír karácsonyfa, vagy négy, különböző tranzisztoros rádió, még a háborúból kitüntetések és érdemjegyek, még néhány kidobott ócskavas a századfordulóból. Megannyi fénykép, emlék. De már jön is! -Érzem a szagát-
Becsoszog az sztks gyógypapucsában, a háta görnyedt, de a szokásos citromba harapott fej helyett most mosoly ül az arcán. Fogja és elkezdi kidobálni a szekrényből a mozsarakat meg a cigarettás dobozokat és konzerveket. 
Szép lassan kiürül  a szoba, elhúzza a függönyt. Mintha sokkal fiatalabb lenne magánál. Vagy mintha nem is ő lenne. Talán a lánya?

van egy képem az álompasiról :D

 

az erdő

Felfelé kaptatunk a kilátóhoz. Egész messzi, amíg csak ellátni, piroslik-lilállik az út széle a bokrokon lévő édes nektártól. A táskát lehúzza a kulacsom, és a szíja belevág a bőrömbe. Már mindenki elöl jár, de én a horzsolást próbálom ragtapaszozni a lábamon. Tudom, minek jöttem ilyen táborba, ha ennyire finnyás vagyok. Nem vagyok. Csak éppen kellett egy kifogás, hogy megálljak szedret szedni. Mégis el kell indulnom, mert István már integet, hogy siessek...
Marokba fogom a lecsipegetett szemeket, és mikor üresedni kezd a kezem, megint megállok egy kicsit. Belevetem magam a tövisek közé és összerúzsozom a szám szederrel.

továbbfejlesztve

van egy autogrammom a mikulástól!

Hazafele jöttem a filmklubból és iszonyatosan nagy hülyeségek jutottak eszembe. Hogy egy hosszú, ősz szakállú bácsi, nagy pocakkal, pont olyan, mint a Mikulás és hogy kéne szerezni tőle egy autogrammot. (meg is van!) Hogy rá kéne cupppanni az ablaküvegre és megbotránkoztatni az unottfejű autóvezetőket a dugóban. Hogy odaállok a bkv ellenőrök mellé az Árpád-hídi metrókijárathoz és csípőre teszem a kezem, és kicsit se állok arrébb mikor jön a tömeg, csak elkiáltom magam, hogy jegyeket és bérleteket! Húúú. Egy csomó saláta szórólapot kiosztottam. És elvették. Ami furcsa volt...vagyis szokatlan. Mert én úgy vettem észre, hogy nem szokták elvenni. Mondjuk én mosolyogtam és mindig kipécéztem egy embert, akiről gondoltam, hogy érdekelné és/vagy szokott olvasni...

A filmklubban az  Élet szép című filmet néztünk. A film, az egész egy kegyes hazugság. Látni kell! 
Ott, az előtt a hét ember előtt simán elsírtam magam.

pariser platz

Egy létező hely a fejemben, ahova elsétálhatsz velem.
Két házim is van a következő pennára. Egyszer, Az erdő címmel írni a tábori élményekről a második pedig; választanom kell egy tárgyat és arról imprózni valami 5percest.

penna

Ismét beleharapok a körözöttes kenyérbe. Sötétedik, és a monitor fénye megvilágítja a túródarabkákat a kenyéren, a pólómon és néhány morzsát a hajamban. Még annyi dolgom van! Először is a bakancslista a terveimről, az álmaimról...bosszúhadjárat a kulcscsomómon lévő peace eltulajdonítója ellen [hol a béke?] és a suliba is vissza kell mennem rajzfaktra. 
Felállok a forgós székből, ott ahol a csupasz lábam hozzáért a bőrhöz szép kis posztmodern alkotás kerekedett  tócsából. Elfintorodom és az ablakhoz sétálok. Séta közben fintorgok, nem séta előtt. Bár akkor is. Állandóan fintorgok. Hol azon, hogy kevés a kaja a menzán hol azon hogy...esik! 
Kirohanok, hogy meglegyen a hajmosás is. Esernyő és minden nélkül. 
A nap sugarai foszlányokban átszűrődnek a komor felhők mögül, a füvön játszik a fény. Szivárvány... A fellegekbe képzelnénk a halacskát, aki madarat tart a csőrében, nem pedig a kopottas gyepszőnyegre. Megvárom, míg mindenem csurom víz nem lesz, aztán elindulok a szobámba, át a lakáson, csöpög rólam a szirup (akár lehetne bodzaszörp is) még akkor is mikor belecsuffanok az ágyamba. Mégse megyek be a suliba. Nem rajzolok semmit kényszerből. 
Becsukom a szemem. Rózsák. Lepkék. Tövisek. Húsevő növények.

/szavak az asszociációs játékból: esernyő, szivárvány, bosszú, hadjárat, tövis, légycsapó, halak/

egy virágot csináltam. rajzra

duplakapcsos zárójel

A vírusok jól néznek ki! Még a biosz füzetemben is...álmokat szövök (álmodozni=gondolkozni+ábrándozni) arról, hogy akkor most én okos leszek.... vagy pedig az összes szavam úgy fog hangzani, mintha bemagoltam volna az egész könyvet? 
Az biztos, hogy vannak bennem lapok...veled vannak teleírva, de mit akarsz még? Mért kéne mindig elmondanom mit tudok? 
Ha meghal egy nap fekete lyuk lesz belőle, igaz? Mi lesz mondjuk egy galaxisból? Belőled? 

Nézz rám, 
ne ígérj,
nézz rám,
sose félj.

 

Mi lenne, ha csak 100 ember élne a földön? /a Headwayben olvastam/ 

pillangó

Az ebédszünet előtt berepült egy barna lepke az üvegházas aulába, föl alá körözött, aztán leszállt, és megint fel. Azt se tudta hol van, vagy hogy került erre a helyre. Ahol az ember (és a pillangó is, ugyebár) legszívesebben olyan pontok halmazává bontaná magát melyeknek nincs kiterjedése, hogy belekanalazhassa magát a kémia terem asztalainak fiókjába. De mit lehet tenni? Hát beszabadult szegényke. Én meg elkezdtem üldözni, hátha elkapom és együtt megszökhetünk a levegőre. De a korlátnál megtorpanok, rátámaszkodok a felforrósodott vasra, oldalról szúr egy ződ, nézek. És várom, hátha egyszer csak nem látom. 
Vajon egyedül több esélye volt rá, hogy szabad legyen?

#612

Angolon, majd leesik a fejem, de erőt veszek magamon hogy láthassam a fejeket velem szemben. Az új ültetés nagyon tetszik (így nem látja dió ahogy egész órán támasztom azt az okos-értelmest).
Feltehetőleg ellátogatunk majd a Szimplába. Király. Dorcsi most fbn. Először leoltja a szimplát (persze, ő is kitalálhatott volna valami programot, de a felelősséget megint rám passzolták és egyedül ötleteltem.) most meg "poénból" azzal jön, hogy ha iszok sört felhívja anyum. Haha.
A múltkor nekem nem adták ki a sört, csak Petrának, de majd megkérünk valami barátságos rasztát, 18 felett. hogy vegyen nekünk...

menhely

Akkora flegma fejem lehetett... 
Az üres croissan és az angol dolgozat egy egész napra lelombozott. 

Mostanában úgy érzem, hogy én vagyok a középpontban, ami az ezisjó csoportot illeti. Én mesélek sztorikat, rám figyelnek és röhögnek a poénjaimon.
Mintha viccesek lennének!

Odarejtőzöm -a kíváncsi szemek elé- ahol mindenki lát, így senki se figyel.
Ezért az utcán sírok...

A sulink tele van növényekkel, és ma találtam egy pálmát, aminek két kaspója is volt. Az egyik ott, ahol lennie kell. A másik pedig a szárához volt celluxozva, de ugyanúgy volt benne föld. És ez senkinek se tűnt fel, sőt még mikor mondtam, hogy mi a szar, akkor se fogta meg a dolog a csajokat...

pedig a bolygók tojás alakú pályán keringenek

pattogatott kukoricák hevülnek túl bennem. érzem a sóspopcorn illatát is. Yummy.
és békák ugrálnak egymásra. kék-sárga csíkosak, hidegek és nedvesek.
én vagyok a vírushordozó. durva, mindenkit megfertőzök, de nekem semmi bajom. körülöttem pedig mindenki fetreng.

önbizalombomba

Flóra kirakta fbre ezt: (Tedd ki te is ha egyedülálló vagy.. ha kapsz ♥ ÜZENETBEN az illető járna veled :DD Tedd ki és lepődj meg! ) és tegnappról mára két szivecskét is kapott.
Mekkora király.
De ha mondjuk nem kapsz egyet se akkor így az önbizalmad elkezd vonulgatni a rossz irányba aztán eltűnik...
Viszont ha sokansokan kiraknánk, akkor legalább lehetne szórakozni, hogy úúú, Eszti, neked ennyi titkos hódolód van?!

addig is

Ma van Peti szülinapja. Muszáj volt felköszöntenem,
de most ítéljetek el, mert hülye vagyok és mert leesik a fejem...vagy leakar. 
Fogalmam sincs mi van velem. Gyűlölöm az egész helyzetet. Olyan, mintha nem lennék ura önmagamnak. Nem érzem a dolgok súlyát  és nincs mértékegységem arra, hogy megmondjam kit mennyire szeretek és mennyire nem. Fáj a torkom. 
Ennyi egyszerűen utálom magam.
De holnap pszichológus, majd ő megmondja a frankót. Addig is pápá.

#607

A buszon, Dunaújvárosból visszafele, Százhalombattánál felszállt egy Fradi drukker, aki már meccs előtt kicsit felöntött a garatra...leült mellém. Elkezdett dumálni egy másik fradistával én pedig azt hittem meghalok. Olyan büdösek voltak. Belefúródtam az ablakba, mert nem bírtam hogy hozzám ér. 
Már a metrón ültem, mikor elkezdett hányingerem lenni és nagyon durván elsápadtam. (ezt a velem szemben ülők aggódó tekintetéből szűrtem le.)
Még mindig elég szarul vagyok, és ez nem vírustól van, pedig jó lenne. Akkor nem kéne mennem holnap suliba.
Valaki hívott, sorry h nem vettem fel, csak közben kikapcsolt a telóm.

#606

Felzabálom az összes mentol-eukaliptusz cukorkát. Nem, ez nem az, amelyiknek a belsejében olyan massza van. Ez csak olyan szokványos töltetlen, patikai. Csak azért eszem, amiért a gyűrűmmel is szórakozok társaságban. Kényszeres mozgás hogy oldjam a feszültséget.
A Juniorban ültünk. Szilárd, Kornél és még egy tucat ember, akikről fogalmam sincs. Néha ránéztek Májkira, aztán sokatmondóan rám. Az egész annyira kínos volt. Legszívesebben kirohantam volna a fűbe, leültem volna törökülésbe és egy hatalmasat sikítottam volna. (emberfóbia.)
De nem lehetett. Ki kellett találni valami hülye indokot, hogy ellehessen menni. Legyen az, hogy fázok. Van valakinél plusz pulcsi? Nem? Akkor elmentünk pulcsiért. Cső.
Aztán olyan ötven méter után, kitört belőlem. Sokkal őszintébben, mint ahogy egy nevetés bugyborékolhat bárkinek a torkából. Még csak most tűnt fel, hogy ennek a keménycukornak gyanta színe van, és a gyanta ízét is ilyennek képzelem...
De azért eszem.
Egyedül vagyok a szobában.
Szerintem nem konzervatívak a szülei. Már csak azért sem, mert tőlem balra (a zöld nappali-hálóban) egy szexuálisan túlfűtött kép lóg. Egyszerű keretben, egy nő. Hátrahajtott fejjel, a szemei becsukva, a szája kissé lefelé görbül. Barna apródfrizurája van, és gyönyörű mellei! A kezét előrefele tartja, mintha épp lovagolna valakin, de csak derékig látszik.
Májki nincs itt, eddig itt feküdt, de nagyon rosszul van.
Akartam volna inni, és mégse. Én inkább az a padon leülős-üvegből-zugivó vagyok. Társaságban, kivilágított kocsmában csak "szigorúan körtét" iszok.
Persze, egy fél perce még ott tartottam, hogy nem tudom mit írjak.

üzeni, hogy szünet.